Bejelentés



NyusziMagazin
Mindent a kis szõrgombócokról

MENÜ










Brehm Alfred és Vétek Timea így írnak a nyuszikról:

A nyulak

A nyúlfélék (Leporidae) az emlősök (Mammalia) osztályának, a nyúlalakúak rendjébe tartozó család. 2 alcsalád, 11 nem és 57 ma élő faj tartozik a családba.

A nyúlfélék hímjét baknak nevezik.


Általános ismertetőjelük: a megnyúlt test, a hosszú hátsó lábak, a hosszú fej, nagy fül és szem, ötujjú első és négyujjú hátsó lábak, vastag, igen mozgékony, mélyen hasadt ajkak, kétoldalt erős bajuszsörtékkel, és a sűrű, majdnem gyapjas szőrözet.


Csak Madagaszkárban és az ausztráliai birodalomban nem őshonos a nyúl, az ember vitte oda; de így Ausztráliában és Új-Zélandban már két faj igen elterjedt. A nyulak minden éghajlat alatt megélnek, síkságokon és hegyek közt, nyilt mezőn és sziklahasadékokban, föld felett és alatt, szóval mindenütt, és ahol az egyik faj megszűnik, kezdődik egy másik, s amely vidéken az egyik faj nem él meg, ugyanitt a másik megelégedett. Mindnyájan puha, húsos növényrészekkel táplálkoznak; de azt is elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen semmit sem kímélnek meg, amihez hozzájuthatnak. Megeszik a növényt a gyökerétől a gyümölcséig, bár az alacsony füvek leveleit szeretik legjobban. A legtöbb korlátolt mértékben társaséletet él, s híven kitartanak az általuk egyszer kiválasztott, vagy nekik kijelölt lakóhelyük mellett. Napközben mélyedésekben, vagy földalatti lyukakban tartózkodnak; éjjel azonban szerte-szét kóborolnak, hogy táplálékukat megkeressék. Szigorúan véve csak a déli órákban pihennek; ha biztonságban érzik magukat, reggel és este, teljes napvilágítás mellett is szaladgálnak. Mozdulataik igen különösek. Közismert gyorsaságuk csak futás közben tűnik fel, lassú járás közben a legnagyobb mértékben ügyetlenül és esetlenül mozognak, mindenesetre hosszú hátsó lábaik megnehezítik a járást. Menés közben csak az első lábakkal mozognak, lassan és lépésenként, miközben hátsó lábaikat ugrándozva a mellsők után tolják; jellemző nyomukat, kivált hóban, messziről fölismerhetjük.

A mezei nyúl pihenés és kényelmes mozgás közben. (Alul a megfelelő nyom képe.)
A mezei nyúl pihenés és kényelmes mozgás közben. (Alul a megfelelő nyom képe.)

De ügyesen tudnak fordulni is teljes futás közben és pedig olyan ügyességgel, amelyet alig tételezünk fel róluk. A vizet kerülik, habár szükség esetén folyókat is átúsznak.

Érzékeik közt talán a szaglásuk a legfejlettebb; de hallásuk is oly fejlettséget ér el, amely ritka más állatoknál, a rágcsálók közt határozottan a legjobban hallanak; látásuk gyöngébb, de ugyancsak nem rosszul fejlett. Hangjuk tompa morgás, félelem esetén hangos, panaszos sírás. Hangjukat csak ritkán hallatják, emellett hátsó lábaikkal különösen dobbantanak, amely éppúgy kifejezheti a félelmüket, mint a haragukat, sőt társainak figyelmeztetőjelül is szolgál. Pontos megfigyelők a nyulat egyenesen gonosznak, s a legnagyobb mértékben békétlennek mondják. Általánosan ismert félénkségük, neszezésük és ijedősségük, kevésbbé ismeretes ravaszságuk, mely szerzett tulajdonságuk öregségükben igazán bámulatos fokot ér el. Gyávaságuk se oly nagy, mint általában hiszik. Mindenesetre igazságtalan, ha ezt a tulajdonságukat úgy kiemelik, mint azt Linné tette, aki a havasi nyulat örök időkre a „gyáva” névvel bélyegezte meg.

Ha a nyulak szaporasága nem is oly nagy, mint a többi rágcsálóké, még mindig eléggé szapora, s az a régi vadászmondás, hogy a nyúl tavasszal kettesben vonul ki s tizenhatodmagával tér ősszel vissza, teljes értékű oly tájakon, hol az élet könnyű és az üldözés nem túl erős. A legtöbb nyúl évenként többször ellik, némelyek 3–6, sőt 11 kicsit hoz a világra, de majdnem mind felette könnyelműen kezelik fiaikat, s azért pusztul el annyi belőlük.

Továbbá egész sereg ellenség feni fogát ízletes húsára; minden földrészen mások, de mindegyiken egyformán sokan üldözik. Wildungen vidám versbe szedte a nyúl ellenségeit; versét Méhely ültette át igen ügyesen a magyar nyelvbe, amely így szól:

„Ember, hiúz, farkas, kutya,
Macska, menyét, nyest és róka,
Bagoly, holló, sas és varjú,
Merész héja, hűé’ szavú,
S a gonosz csont, szarka koma:
Mindnek rá vásik a foga.”

Nem csoda tehát, hogy annyi veszedelem közepette a nyulak nem szaporodnak úgy, mint lehetne, – s ez a mi szerencsénk, mert különben tisztára felfalnák minden terményünket. Mindazokon a vidékeken, ahol túlságosan elszaporodnak, úgyis országos csapássá válnak.

Ha hazánk nyulait, nevezetesen a mezeinyulat és üreginyulat szemügyre vesszük, úgy látszik, mintha a nyulak családja minden további nélkül két csoportba volna osztható, amelyek között igen alapos különbségek vannak. Hiszen mind a két emlitett nyúl annyira különbözik egymástól, úgy testük egyes arányaiban, élet- és szaporodás módjukban, hogy bár közeli rokonok, egymással eredményesen nem keresztezhetők. És ha nem is ismer bebizonyítottan mezei- és üreginyúl-korcsot az irodalom, a nyúltenyésztők ezt az elméleti korcsot oly magától értetődőnek találták, hogy a leporidák névvel illették azokat. A mezeinyúl hátsó lába igen hosszú, aránylag hosszú farka és fülei fejénél hosszabbak, vacka a föld felszínén kapart gödör és csak kevés már szőrös és nyitottszemű, mozgásra azonnal képes kicsinyt szül. Az üreginyúl hátsó lábai ellenben kevéssé hosszúak, farka aránylag rövid és fülei a fej hosszánál rövidebbek; földalatti üregekben lakik és számos meztelen vak, gyámoltalan kölyket szül. Nem kétes tehát, hogy mi a nyúl és mi az üreginyúl. Másképpen van ez a külföldi fajoknál.

Már Schlegel H. (Leyden Museum, Notes 1880.) említi, hogy a látszólag összetartozó bélyegek (hosszú fül, hosszú láb), egyes esetekben tetszés szerint megváltoznak; így pl. vannak fajok – mint amilyen a délafrikai hegyinyúl (L. saxatilis), – amelynek fülei hosszabbak, mint a mi mezeinyúlunkéi, vagy – mint a japán rövidfarkú nyúl esetében, – bár fülük és farkuk rövid, hátsó lábaik hosszúak.

És ami az élet és szaporodás módját illeti, még ezek sincsenek pontosan kikutatva. De feltehetjük, hogy a leírt fajok legnagyobb része a szűkebb értelemben vett nyulakhoz és csak kevesen tartoznak belőlük az üreginyulakhoz. Ez utóbbiakat tárgyaljuk először, mert hátsó lábaik rövidebbek s így még kevésbbé alkalmazkodhattak egy bizonyos életmódhoz. A kilenc ismert nem és alnem közül csak a figyelemreméltókat fogjuk tárgyalni.


Nyuszink elsõ napjai nálunk

Elõször is szögezzük le: mindegy, hogy egy vagy két nyuszkót tartunk, egy egyedül tartott nyuszi sem lesz azonnal szelíd. Attól függ, mennyit foglalkozunk vele. A legszelídebb akkor lesz, ha szobában tartjuk, de ha nem lakásban akarjuk tartani, akkor is jobb, ha velünk lakik egy ideig, s amikor szelíd lesz, kivisszük (már ha addigra meg nem gondoljuk magunkat...). Mire a nyuszi megérkezik, legyen elõkészítve a lakhelye: szórjuk be friss, pormentes forgáccsal, esetleg, ha éppen van, szalmával a ketrecet (lehetõleg min. 100×50es ketrecet használjunk, lehet saját gyártású is, ha az túl nagy helyet foglal el, akkor se legyen a ketrec 75-80 centinél kisebb), tegyünk be eleségét, vizet, szénát. Attól függõen, hogy a jövevény mennyire szelíd már, tegyünk a ketrecbe egy kis házikót is, ahol háborítatlanul pihenhet. Ha a nyuszkónk minden alkalommal bebújik a kuckóba, ha a ketrec mellett elmegyünk, akkor inkább vegyük ki. Ha viszont a kíváncsiság gyõz, és az apróság pár perc múlva kidugja az orrát a házikóból, akkor azt a ketrecben hagyhatjuk.

A nyulat szállíthatjuk légzõnyílásokkal ellátott papírdobozban vagy ami a legjobb, felszerelt macskaszállító ládában (így a késõbbi szállítások - pl. állatorvoshoz - is könnyen megoldhatóak). Ha lehet, olyan szállítóládát válasszunk, amit fentrõl is ki tudunk nyitni.

Hazaérkezés után a nyuszit tegyük rögtön a ketrecébe, s hagyjuk, hadd derítse fel nyugodtan új lakhelyét. Pár óra múlva már leülhetünk a ketrec mellé, figyelhetjük, és halkan beszélhetünk is a kis állathoz. Az elsõ napokban még ne engedjük ki kedvencünket a szobában, s ne is vegyük kézbe, mert ha szegényt csak egy vad hajszában tudjuk elkapni, hogy ketrecébe tegyük, biztos nem lesz kezesbárány.

Hogy lesz szelíd? Mivel a nyulak rendkívül kíváncsi természetûek, gyorsan elérkezik az az idõ, amikor nyulunk magától odajön a kezünkhöz, ha benyúlunk a ketrecbe. Elõször csak érjünk hozzá, majd etessük meg a kezünkbõl (pl. egy répa, jól megmosott és leszáritott répazöld vagy kaporlevél csodákra képes), így gyorsan elnyerjük a bizalmát. A következõ napokban megpróbálhatjuk óvatosan megsimogatni, amikor a kezünkbõl eszik. A nyuszik megismerik gazdájukat a hangjuk és a szaguk alapján, ezért beszéljünk hozzá, s hagyjuk, hadd szimatolgassa a kezünket, mielõtt megérintjük. Késõbb, ha ezt már megszokta, engedjük ki a szobában, hagyjuk szaladgálni, üljünk le a földre. Gyorsan meg fogja tanulni, hogy nem kell félnie tõlünk, óvatosan megérinthetjük, megsimogathatjuk. S ha elnyertük a bizalmát, õ fogja követelni a simogatást. A törpenyulak általában gyorsan megszelídülnek, de még egyszer az alapszabályok:

- Csak akkor tegyünk házikót a ketrecbe, ha nyuszink kis idõ múlva ki is jön belõle
- Ne vegyük mindig a kezünkbe, inkább csak simogassuk, ha a ketrecben üldögél.
- Áldozzunk kedvencünkre sok idõt, mert különben nyuszink félõs marad

Ha kézbevesszük, egyik kezünkkel tartsuk erõsen, a másikkal pedig tartsuk úgy, hogy érezze, szilárd "talaj" van a lába alatt, mert ha egy nyuszi úgy érzi, repül a levegõben, akkor pánikot kap és rögtön elkezd kapálózni. Ha gyerekek próbálkoznak, jobb ha elõször leülnek a földre, és ölükbe veszik a nyuszit, nehogy leessen. Két módja van egy nyuszkó felemelésének:
- Mindkét kézzel megfogjuk a hasa alatt és óvatosan felemeljük
- A nyakszõrnél megragadjuk az egyik kezünkkel, a másikkal megtámasztjuk a hátsó felénél


Ha a kis jövevény mellett már van egy nyuszink, össze kell õket szoktatnunk. Ha egy teljesen új, számukra ismeretlen ketrecbe csukjuk a két állatot, általában semmi probléma nem lesz. Ha azonos alomból származnak, akkor pláne semmi gond, hiszen születésüktõl fogva ismerik egymást.
Nehezebb a dolgunk, ha már van egy nyulunk, s egy másik érkezik a házhoz. Semmi esetre se csukjuk az új jövevényt a másik mellé, mert verekedés lesz a vége (ill. ha ivarérett lányt teszünk a fiú nyuszink mellé, akkor gyors gyermekáldás lesz a jutalmunk), hiszen a régi tulajdonos meg fogja védeni a területét. Elõször idegen területen ismerkedjenek. Engedjük ki nyuszkónkat szaladgálni a szobában, közben tegyük a jövevényt a ketrecbe, a régi tulaj hadd szokja a szagát. Ha úgy gondoljuk, hogy már megszokták egymás jelenlétét és szagát, pár óra múlva, felügyelettel, egy semleges területen (pl. egy olyan szobában, ahol egyikük sem járt még) összeengedhetjük õket. Csak ha már jól kijönnek egymással, akkor tegyük egy ketrecbe õket. Ha bizonytalanok vagyunk, inkább két részre választott ketrecben tartsuk a nyulakat, míg hozzá nem szoknak egymáshoz.
A legnehezebb dolog két ivarérett, azonos nemû állat összeszoktatása, ebben az esetben tanácsos két külön ketrec használata, s a fent leírt módszer idõtartamának több napra vagy hétre való kitágítása. Egy kasztrált hím és egy nõstény összeszoktatása ellenben általában elsõre sikerül.
Egy felnõtt nyúl legtöbbször nem tesz kárt a kisnyúlban, de pl. egy felnõtt hím általában azonnal párzó mozdulatokba kezd, de ez csak az elsõ órákban lesz így, aztán abbahagyja.


Fordította: Györffy Gabriella

A törpenyúl étrendje:

Hogy mennyit? Attól függ, mennyi idõs, mennyire hajlamos nyuszink a hízásra. De van egy pár alapszabály:

- Mindig legyen elegendõ széna nyulunk elõtt, mert ez a fõétel
- Egy kifejlett nyúl (kb. 1-2 kg-os) a szénához és a zöldtakarmányhoz 3-4 evõkanál szárazeleséget kaphat naponta
- Vemhes vagy szoptatós anyaállatnak 7 evõkanál a napi szárazeleség-adagja
- Túlsúlyos kedvencünk ne kapjon szárazeleséget, vagy csak 1-2 evõkanálnyit, kapjon több zöldeleséget, s mozogjon többet
- Fiatal állatot óvatosan etessünk zöldtakarmánnyal, inkább kapjon szénát és 1-2 evõkanál szárazeleséget
- Nyáron növelhetjük a fûmennyiséget és csökkenthetjük a szénaadagot
- Víz mindig legyen állatunk elõtt!

Egy törpenyuszi fõ eledele a széna (kb. 70%-ban). Ez legyen állandóan kedvencünk elõtt, mert nagyon fontos, az emésztéséhez nélkülözhetetlen anyagokat tartalmaz. Figyeljünk a széna minõségére, ne legyen dohos, poros vagy penészes.
Jó széna

Rossz széna

Szalma


A zöldeleség az étrend kb. 25%-át tegye ki, kapjon a nyuszkó pl. egy répát, egy darab almát vagy nyáron füvet. A zöldeleségek skálája nagyon széles, mert a nyuszik nagyon szeretnek minden gyümölcsöt, zöldséget, szeretik a füvet, a gyermekláncfüvet. Ha kedvencünk elõzõ gazdájánál keveset kapott vagy egyáltalán nem kapott friss zöldet, akkor lassan szoktassuk hozzá. Ha esetleg hasmenés lépne fel, csökkentsük a mennyiséget, vagy egy ideig egyáltalán ne adjunk zöldet. Ha a hasmenés elmúlt, újrakezdhetjük a szoktatást. Alapvetõen arra kell ügyelni, hogy a zöldtakarmány lehetõleg szobahõmérsékletû legyen, és ne legyen nedves. Füvet és gyermekláncfüvet ne szedjünk közvetlenül autóút és úttest mellõl, mert a kipufogógáz miatt rengeteg káros anyag halmozódik fel a növényekben. Lóherét és káposztaféléket csak kis mennyiségben etessünk, mert túletetés következtében felfúvódás következhet be, ami a nyulaknál végzetes.
Kiegészítõ táplálékként adhatunk száraz kenyeret, nagyon jót tesz az állandóan növekvõ fogaknak, de figyeljünk, hogy ne sokszor kapjon belõle (kb. hetente 2-szer), mert nagyon hízlal. Feltétlenül legyen elég száraz és ne legyen penészes. Kaphat a nyulunk száraz kukoricacsövet is, de erre is érvényesek a kenyérnél leírtak. Csínján bánjunk a mézesrudakkal, jutalomfalatkákkal és hasonló nyalánkságokkal is, mert nagyon hízlalnak!
Nyulaink szívesen rágcsálják a gyümölcsfák ágait is (levelet és kérget egyaránt), de adhatunk nekik bükk-, juhar-, fûz- és mogyoróágat is. A petrezselyem is remek csemegének számít.

A szárazeleség teszi ki az étrend legkisebb hányadát (kb. 5%), mert végül is az üregi nyulak sem kapnak póteleséget... Itt sokféle lehetõség közül választhatunk: vehetünk készen kevert eleséget kisállat kereskedésekben, keverhetünk magunk is (nagykereskedésekben kapható hozzávalókból), s a két módszert ötvözhetjük is. A kisnyulak általában ugyanazt az eleséget eszik, amit a felnõtt nyulak, de a kicsiknek keverhetünk még az eleségbe zabpelyhet is. A kisállat kereskedésekben kapható "bébieledel" is, de nem feltétlenül szükséges ezzel etetnünk kisállatunkat.
Ha magunk keverjük az eleséget, legyen benne: 2-2 érsz árpa, buza, zab, ami egy rész jó minõségü bolti magkeverékkel vagy komplex eledellel kiegészithetõ (semmiképpen se nyulmüzli, nyulsüti, nyulcsoki, ezeket ne vegyük meg!). Ez utóbbi lehet tenyésznyulaknak szánt nyultáp is, de vigyázzunk, mert a boltban kapható tápok általában hizónyulaknak valók, a tenyésztõtõl kérdezzük meg, milyen fajtát használ, és legfeljebb azt keverjük bele.

Van néhány, a nyulak (és az ember) számára mérgezõ növény is, ezért ha bizonytalanok vagyunk egy növényben, adjuk-e vagy se, inkább ne tegyük. S vigyázzunk a mérgezõ szobanövényekkel is, ne legyenek a nyuszinak elérhetõ helyen. S akkor egy kis lista, a teljesség igénye nélkül, ha teljesebb listát szeretnénk, szerezzünk be egy mérgezõ növényekrõl szóló könyvet (pl. Kincses Ajtay Mária: Mérgezõ növények):

Bab, dudafürt, borostyán, tiszafa, gyûszûvirág, rekettye, boglárka, lonc, õszi kikerics, aranyesõ, ádáz, burgonya zöldje, tuja, gyöngyvirág, mák, estike, csucsor, vadgesztenye, fekete nadragulya, hóbogyó, magyal, tulipán (s általában a hagymások), cédrus, földibodza, fenyõ (a gyantája miatt)

Fordította: Györffy Gabriella

Egy kis higiénia (szobatisztaság)

A nyulak, csakúgy, mint a legtöbb állat, vizeletet és székletet ürítenek. De ami ez ügyben a legfontosabb: a nyulak, csakúgy, mint a macskák, viszonylag könnyen szobatisztaságra nevelhetõek.

A nyulak vizelete sárga, és meglehetõsen erõs szagú. Normálisan egy általuk kiválasztott ürítõhelyre (WC-re) járnak pisilni, erre nem kell õket megtanítani. Ha a nyúl összevissza pisil, akkor az általában valamiféle betegség jele. Persez balesetek elõfordulhatnak, pláne a szoktatás idõszakában.

Székletük kétféle.
Az egyik puhább ürülék, ami általában fürtszerüen elhelyezkedõ golyókból áll, amik zselészerü anyaggal vannak összetapadva. Ezzel ritkán lehet találkozni, mert ezt az egészséges és helyesen táplált nyúl azonnal felveszi. Ez így természetes, erre a puhább ürülékre a nyúlnak szüksége van ahhoz, hogy meg tudja emészteni azokat az egyébként nehezen emészthetõ ennivalókat, amivel táplálkozik. Ha ezt az ürülékét a nyúl otthagyja, akkor vagy valami baja van, vagy az étrendje nem megfelelõ, így túltermelõdött.

A másik a "nyúlbogyó", egészséges nyúlnál kemény, nem kenõdõ gombóc, gyakorlatilag szagtalan.
Ezeket a székletbogyókat területük megjelölésére is használják, úgy, ahogy a kutyák a vizeletükkel teszik. Mivel a nyulak igencsak érzékenyek a saját területükre, ezért szanaszét szórják, ha úgy érzik, a területükre valamiféle betolakodó került. Szintén nehezen tartja vissz a nyúl a bogyóit, ha rátör a szerelmi mámor, ilyenkor nem képes visszatartani. Egyébként általában a nyúlbogyókat a nyúl a vizeletürítésre használt sarokba rakja le.


Az elõbbiekben ismertetett szokásaik miatt a nyulak viszonylag könnyen szobatisztára nevelhetõek. Csekély kockázattal kiengedhetõek sétálni a szobában, de a jól nevelt nyulak tarthatóak akár teljesen szabadon is (bár akkor a lakást más szempontból is nyúl-biztossá kell tenni).

Tehát a nyulak, ha tehetik, eleve egy vagy legfeljebb néhány helyet, jellemzõen sarkokat választanak ki, ahova a vizeletüket és székletüket ürítik. A nyuszit, amikor megérkezik, érdemes a számára kijelölt területre (ketrecbe) bezárni, és megvárni míg magától kiválasztja ezt a bizonyos sarkot. Nyúlfüggõ, mennyi idõre van szükség ehhez. A szobatisztaság elérésére elég általában egy hét, ha utána kiengedjük, visszapattog. A sarok kiválasztása már több idõ, és változó. Némely nyul pár nap után is már megtalálja a maga sarkát, más nyusziknak hetek kellenek. Ez nekünk jó, de használjuk ki, hogy a kölyöknyuszi vizelete gyakorlatilag szagtalan. Ne legyünk restek naponta kiszedni a pisis részt, és uj forgácsot szórni be. Ha bárhova tesszük a ketit, akárhogy kisikáljuk, mindig ugyanoda megy, akkor stabil a választása. Ha a nyul már kezdene ivarérett lenni, vagyis pár hónapos, akkor egyszerüsithetjük a dolgunkat, és megakadályozhatjuk, hogy "nyulszag" terjengjen a lakásban. Ebbe a kiválasztott wc sarokba egy alacsony falú mûanyag dobozt érdemes helyezni, benne nedv és szagszívó alommal. Mindenképpen természetes anyagból készült almot használjunk, vagy növényi alapu rágcsálóalmot, vagy mészkõ alapu macskaalmot, ugyanis a nyul beleehet. Így csak ezt a dobozt kell viszonylag gyakran takarítani, és mégis szagtalanul és tisztán tartható a nyúl lakóhelye. (Ha a doboz nem fér a nyúl ketrecébe, akkor a ketrec kicsi.)

Nagyon fontos, hogy a nyúl azt a területet, ahol a WC-doboza van, sajátjának ismerje el. Tehát ezen a területen ne zaklassuk, ne nyúljunk ott hozzá, ne vegyük ki onnan akarata ellenére. Ne nyúljunk a ketrecbe, ha a nyúl benn van, várjuk meg, amíg kijön, és utána töltsük fel az élelmiszeres tálját, vizesedényét, stb. Ha mi elfogadjuk, hogy a nyúlketrec a nyúl kizárólagos felségterülete, akkor valószínûleg el fogja fogadni, hogy a lakás többi része az embereké.

Ha a WC dobozt már elfogadja, akkor lehet kiengedni sétálni olyan helyekre, ahol nem szeretnénk, hogy a bogyóit lerakja.
A sétáltatásnál mindenképpen érdemes kivárni, hogy a nyúl maga hagyja el az otthonát. Néha ez igen hosszú idõbe kerülhet, de érdemes türelmesnek lenni, nem jó, ha a nyulat a vackában (ketrecében) olyasvalamire kényszerítjük, amit nem akar megtenni.
Mialatt a nyúl szabadon kószál, folyamatosan figyelni kell, és ha rossz helyen lát neki a dolgát elvégezni, akkor haladéktalanul vissza kell terelni a helyére. Erre nagyon kell figyelni, alapvetõ a következetesség. Itt is érvényes, hogy a nyúl helye legyen az õ otthona, és betenni sem szabad, mert akkor börtönné válik. Helyesebb, ha a nyúl magától megy be, mert oda bemenekülhet és biztonságban érezheti magát a nyúlbogyókon felbõszült gazditól. Az elszórt nyúlbogyókat pedig be kell tenni a WC-dobozba. Elõbb-utóbb a nyúl rá fog jönni, mit is akarunk tõle.


Elõfordulhat, hogy egy nyúl több WC sarkot is használ, és nem lehet egyetlen helyre szoktatni. Ilyenkor tehát több WC dobozra is szükség lehet.


A fiatal nyulak szobatisztaság szempontjából problémásabbak, mint az idõsebbek. Úgyhogy aki fiatal nyulat próbál szobatisztaságra nevelni, annak valószínûleg jóval több türelemre lesz szüksége, mint az idõsebb nyulat idomítónak.

Fontos, hogy a nyúl tartózkodási helyére késõbb más állatot ne engedjünk be, mert akkor azt õ betolakodóként érzékeli, és nekiáll a bogyóival megjelölni a területét. A nyúl riválisának tekinthet nemcsak másik nyulat, de majdnem minden egyéb állatot (macska, kutya) vagy idegen embert is. Tehát a teljesen szobatiszta nyúl is elfelejtheti a jó modort, ha valaki betolakodó érkezik az õ területére.

Szintén elõfordulhat, hogy a nyúl, amikor rátör a szerelmi mámor, nem képes a bogyóit visszatartani. Ilyen esetben az ivartalanítás általában megszünteti ezt a problémát. Ez a probléma az ivarérettséget elérõ (4-6 hónapos) nyulaknál gyakran jelentkezik, mert az ivaréréssel bekövetkezõ hormonális változások a territóriumuk megjelölésére készteti õket.


Egyéb megjegyzések:
Az ivarérett nyulak vizelete kifejezetten erõs szagú, ezért a nyúl WC-t érdemes gyakran takarítani. Az esetleges rossz helyre került vizeletfoltot azonnal érdemes feltörölni, méghozzá ecetes vízzel, elsõsorban azért, mert ha otthagyjuk büdös, ha beszárad ráadásul nyomot is hagyhat, valamint azért, mert így nem marad ott a WC-szag a nyúlnak sem.

A külföldi nyulas honlapok elsõsorban szervesanyag alapú almot javasolnak, szemben a Magyarországon használatos faforgáccsal. Az általuk ajánlott alom elõnye, hogy ehetõ a nyulak számára (márpedig a nyulak szinte biztos, hogy belekóstolnak az alomba), és ellentétben a fenyõforgáccsal, nem keletkeznek belõle a nyulakat hosszú távon esetleg károsító anyagok a nyúlvizelet hatására. Hátránya, hogy csak a nagyobb állatkereskedésekben szerezhetõ be, és meglehetõsen drága. Jól használható erre a célra a papír is.

A nyulak néha belepiszkítanak az ételes tányérjukba is. Ez is lehet a tulajdonjog jelölése. Ezzel a magatartással sincs semmi gond, õket nem zavarja, ha az ürülékük a kaja közé kerül. A kisnyulak az anyjuk nyúlbogyóinak szaglászása-kóstolgatása során tanulják meg, hogy mi az ehetõ.

Szintén elõfordulhat, hogy a nyúl a ketrece környékén elhelyez néhány bogyót. Ez a terület kijelölés része lehet, úgyhogy nem kell nagyon meglepõdni miatta.

Gyûjtötte: Kóbor István

Könyvajánló

Az alábbiakban néhány haszonnal forgatható könyvet szeretnék az olvasók figyelmébe ajánlani, kis megjegyzésekkel. Mindegyik nyulas, de nem csak törpenyulas, mivel kifejezetten ilyen témájú könyv csak külföldön jelent meg eddig. (A végén azért megemlítek néhányat, hátha valakinek lesz szerencséje hozzájuk).

David Alderton: Házi kedvencek kézikönyve
Nem csak nyulas, de végre nem egy "hogyan-tartsuk-rácspadozaton-a-húsnyulat" könyv. Alapjában jókat ír, bár volt néhány dolog, amitõl égnek állt a hajam. De mindent összevetve, csak ajánlhatom minden kezdõ és haladóbb nyuszitartónak.

Dr. Vörös Gábor: A házinyúl betegségei
Minden baj, ami nyulakkal megeshet. Hipohondereknek nem ajánlott! J Plusz az is fájó lehet egy szobanyuszit tartónak, hogy a legtöbb betegségre a kiirtás a "gyógymód". De ez abból adódik, hogy a könyv nem házikedvecekrõl, hanem haszonnyulakról íródott, ahol a fogyaszthatóság miatt nagyon behatárolt az antibiotikumos kezelés. De arra viszont nagyon jó, hogy tisztában legyünk az alap higiéniával, ill. hogy hogyan kerüljünk el olyan betegségeket, ami kiküszöbölhetõ. A könyv NEM helyettesíti a szakszerû állatorvosi ellátást!!! Ha baj van, továbbra is elsõ utunk a dokihoz vezessen!

Peter Grün: A házinyúl
Hibrid, amelyik félig hobbinyulasoknak, félig haszonnyulasoknak íródott. De én pl. sok jó tanácsot vettem belõle (mikor kaszáljak házilag szénát, amit kis tételben akárki megtehet, hogy nyáron örömet szerezzen nyulának, vagy milyen legyen az udvari kifutó...)

A következõ könyvek kifejezetten szakkönyvek, húsnyúltartóknak, de sok törpénél is hasznosítható dolog van bennük.

Szendrõ Zsolt: Szaporítás felnevelés
Nyúltenyésztõk nélkülözhetetlen könyve. Pontos, szinte napra pontos adatok pároztatásról, ellésrõl, nevelésrõl.

Dr. Holdas Sándor: Fajták és fenntartásuk
Nyúlfajtákról, öröklõdésrõl, nyúlgenetikáról. Kár, hogy a törpék csak szõrmentén vannak benne, és nem is igazán napra készen. De a többi szuper! Szintén elsõsorban tenyésztésben elmélyedõknek. (Aki mondjuk, tudni szeretné, mitõl lesz a kölyök kék, hosszú szõrû... tehát akit igazán érdekel a nyúl nemesítés).

Dr. Gippert Tibor-Dr. Holdas Sándor: Nyúltartás és takarmányozás
Szintén igen jól használható, a mit adjak, mennyit adjak problémakörnél. Mivel számadatok is vannak benne, arányosan kicsinyítve alkalmazható törpékre is.

No, és néhány külföldi:

Anne McBride: Why does my rabbit...?
A nyulak viselkedésérõl.

Monika Wegler: Dwarf rabbits
Mindenféle törpenyulakról. Általános tartási tanácsok, sok jó ötlettel. Mire figyeljünk vásárláskor, a tartásnál. Nagyon jó képek vannak benne, Magyarországon ritkán vagy nem látható nyuszikról.

Sandy Crook: Lop rabbits as pets
Minden, amit a lógófülû fajtákról tudni érdemes.

Aki további hasznos könyveket talál, írja meg címüket, rövid leírással, hogy mirõl szól!

Vétek Tímea

Öröklõdés, gének, kromoszómák

Nyulak színének öröklõdése



A nyúltenyésztés fontos kérdése, hogyan öröklõdnek a színek. Mivel a nyulaknál a standardok a elfogadott színeket is rögzítik, aki kiállításra is szeretne tenyészteni, fontos hogy ismerje a színek öröklõdését. Különben elõállhat az a visszás eset, hogy születik egy alom tökéletes küllemû, de nem elfogadott, vagy hibás színû kölyke. Ennél nagyobb csalódás ritkán érhet tenyésztõt.

A színek öröklõdése (a mennyiségi tulajdonságokkal szemben, mint pl. súly, alkat, születõ kölykök száma, csecsbimbószám, tejtermelés) egyszerû, domináns-recesszív öröklésmenetû, a mendeli szabályokat követi. Egy kis elõismeretre szükség van a megértéséhez, de ez nem nehéz.

Annyit tudni kell, az örökítõ anyag az élõlények sejtmagjában, abban is a DNS-nek nevezett képletben található. Ez a kettõs spirál formájú nukleinsav rejti az élõlény "tervrajzát". Kromoszómákká rendezõdve találhatók a sejtmagban (osztódáskor, egyébként lebomlott, hálózatos formában vannak). Ezek száma minden állatfajra meghatározott, (pl. üregi nyúl: 44, mezei nyúl: 48) fajra jellemzõ, (léteznek persze azonos számú, mégis eltérõ kromoszóma alakú fajok, /pl. patkány, nutria: 42, 42/, így ezek is jól elkülöníthetõek egymástól. Vannak viszont eltérõ számú, mégis közös utódot létrehozni képes fajok is /ezüstróka 34, kékróka 48, bivaly-szarvasmarha/).

A tulajdonságokat meghatározó genetikai információkat a kromoszómákban lévõ gének hordozzák. (az aminosavsorrend A,G, C, T határozza meg). Ezek átadása az utódoknak nagy pontosságú, kifinomult biokémiai folyamat. Ha hibás, akkor mutációról beszélünk. Ez lehet káros az utódra nézve (akár letális is), de néha elõnyös, ekkor új tulajdonság jelenik meg a fajban. Néha ez olyan mérvû lehet, hogy új faj alakul ki. A nyulaknál különösen sok, mutációval kialakult tulajdonság van. (színek, tarkaság, szõrváltozatok, lógó fül, törpeség...).

A gének allélokat alkotnak. Minden gén a kromoszóma bizonyos helyén lokuszán helyezkedik el, párokban. A géneknek több, mutációval kialakult változata lehetséges. De egyet nagyon meg kell jegyeznünk: egy bizonyos tulajdonságra nézve EGY GÉNNEK CSAK KÉT ALLÉLJA lehet jelen egy állatban!

A génnek, ha több allélja van, allélsorozatot alkot, és dominancia sorrendet hoz létre. Alapesetben egy domináns, és egy recesszív változata van.

Színek öröklõdésénél, mint már említettem, a Mendel-féle egyszerû domináns-recesszív öröklõdés menet érvényesül. A továbbiakban ennek értelmében nézzük a szabályokat.



Az alaphelyzet: van egy tulajdonság, ami domináns: ha jelen van a kromoszómában, a tulajdonság megjelenik. Ennek a tulajdonságnak a recesszív változata, ami csak akkor jelenik meg, ha a domináns allél hiányzik az adott helyrõl.

A domináns tulajdonságot általában nagy betûvel, a receszívet kis betûvel jelöljük

Punnet-tábla:





tulajdonság



A




a


A




AA




Aa



a




Aa




aa











Az "AA" "aa" állatok homozigóták, az "Aa"-k heterozigóták az adott tulajdonságra nézve.

Ha az a helyzet áll elõ, hogy több allélja is van a tulajdonságnak, akkor a dominancia sorrend alapján állítjuk õket sorrendbe. Ekkor a legerõsebb elnyomja az összes többit, a leggyengébbet mindegyik másik elnyomja, csak homozigóta formában tud érvényesülni (homozigóta: két egyforma allél, heterozigóta: adott tulajdonságra nézve nem egyforma allélok jelenléte a kromoszómában).

Homozigóta tulajdonság: AA, aa

Heterozigóta: Aa

Dominancia sorrend: példa: C-teljes szín- cchd sötét csincsilla- cchl világos csincsilla- ch himalája (orosz) színezet- c albínó

Itt kell pár szót ejteni a szõrzet színét kialakító folyamatokról.

A szõrzetben festékanyagok (pigmentszemcsék) halmozódnak fel. A kéregrétegben helyezkednek el. Három pigment anyag van az emlõsállatoknál: melanin, karotin, hemoglobin. A legfontosabb a melanin a szõrzet színének szempontjából. Ezek száma, alakja, eloszlása okozza a színek különbözõségét (plusz érdekesség: mi nem a melanin színét, hanem a róluk visszaverõdõ fény spekrumát látjuk).

A melaninnak két típusa van: az eumelanin a barna, vagy fekete színt hozza létre, a phaeomelanin a sárga vagy vörös színt.

Albinizmus: fenilalanin jut be a szervezetbe, amibõl tirozinon át a melanin képzõdik, ami lerakódik a szõr ill. bõrsejtekben. Ez a normál útja az aminosavak átalakulásnak. Ha egy enzim miatt gátlódik a fenilalanin --> tirozin átalakulás, nem képzõdik melanin: a szõrzet és a bõr, az írisz pigment nélküli lesz.

A szõrzet színét a gének úgy befolyásolják, hogy a melanin lerakódását szabályozzák. Ha sok szemcse rakódik le szorosan egymás mellé --> sötét vagy nagyon sárga/vörös szín lesz az eredmény. Ha valamelyik gén "hígitólag" hat, akkor a pigment szemcsék között rés lesz, a szín halványul, világosodik (kék, lila változatok).

És most ténylegesen a színekrõl

A nyúlban öt fõ színgén, valamint néhány módosító gén alakítja a színeket.

Ezek elnevezése: A, B, C, D, E. (Ez angol elnevezés, máshol, más szakkönyvekben más elnevezések találhatók esetenként).

Módosítók: En (angol tarkaság, holland tarkaság, hotot), Ru (vörösítõ gén, újzélandi vörös, fekete-cser, castor rex), v (bécsi fehér, kékszemû fehér), P1, P2, P3 (ezüst), h (kék színt tovább halványító gén, morva óriásnál). Ezek nem mindegyike található meg a törpéknél. Most csak azokkal foglalkozunk, amelyek igen.

Röviden, melyik mi:

Az "A" sorozat: (felülrõl, lefelé egyre recesszívebb)

A: aguti, vagy vadas szín (a vadnyúl is ilyen)

at : tan, vagy vidra rajzolat (egyszínû test, meghatározott rajzolattal)

a: egyszínû állat (fekete, thüringiai, sziámi változatok)



"B" széria:

B: fekete szõr

b: barna szõr



"C" széria ( a fekete és a sárga pigment erõsségét határozza meg)

C: teljes erõsségû pigment (pl. aguti)

cchd: sötét csincsilla gén (a sárga színt szorítja vissza --> fehér lesz)

cchl: világos csincsilla gén (minden sárga színt elnyom, a feketét szépia barnává teszi)

ch: himalája (orosz) gén (fehér alapon a testvégek sötétek, a szem piros)

c: albínó (elnyomja az A, B, D, E génhelyeken lévõ géneket)



"D" széria (a pigment mennyiségét szabályozza a szõrben)

D: teljes szín ( a pigment szemcsék szorosan helyezkednek)

d: fakult szín ( a pigment szemcsék egymástól távolabb helyezkednek: kék, lila)



"E" sorozat (a fekete szín kiterjedését szabályozza a szõrben)

Es: szuper erõsségû fekete pigment (steel, vagy acélszürke)*

E: normál erõsségû fekete szín (pl. agutiban, feketében, csincsillában)

ej: japántarka színezõdés (fekete-sárga, fekete-fehér, kékben is) **

e: nincs fekete kiterjedés (thüringiai, narancs, thüringiai-vidra***)**:* nem elfogadott, igen ritka



*steel: csak agutiban jut kifejezõdésre: a has fekete lesz, a szõr dominánsan fekete színezõdésû, kis helyre zsugorodott fehér csíkokkal. Ha egyszínû az állat, nem látszik. Csak egymás közt párosítandó!

** a japán gént lehetõleg szintén csak egymás közt párosítsuk, mivel késõbb foltokat (sötétebb szín) okozhat a szõrzetben (a láb belsõ oldalán, hibás farok szín...).



A módosító gének: az alapszíneket módosítják, esetleg átalakíthatják, elnyomhatják.



A lehetséges variációk:

A táblázat a lehetséges változatokat mutatja meg. Ezekbõl nem mindegyik elfogadott, de genetikailag lehetséges változat.


Teljes szín



Csokoládé változat




Fakult változat (kék)




Fakult csoki változat (lila)

Vadas barna (aguti)

A-B-C-D-E-


Csoki aguti (fahéj)

A-bbC-D-E-


Kék aguti (opál)

A-B-C-ddE-


Lila aguti (hiúz)

A-bbC-ddE-

Csincsilla

A-B-cchd-D-E-


Csoki csincsilla

A-bbcchd-D-E-


Mókusszürke(kék csin)

A-B-cchd-ddE-


Lila csincsilla

A-bb cchd-ddE-



Narancs

A-B-C-D-ee


Csoki narancs

A-bbC-D-ee


Õz, fakósárga, (fawn)

A-B-C-ddee


Lila õz (lila fawn)

A-bbC-ddee

Pirosszemû fehér

A-B-ccD-E-


Pirosszemû fehér

A-bbccD-E-


Pirosszemû fehér

A-B-ccddE-


Pirosszemû fehér

A-bbccddE-

Fekete vidra (otter)

at-B-C-D-E-


Csoki vidra

at -bbC-d-E-


Kék vidra

at -B-C-ddE-


Lila vidra

at –bbC-ddE-

Fekete-ezüst ”fecske”

at-B-cchd-D-E-


Csoki ezüst

at-bb cchd-D-E-


Kék ezüst

at-B- cchd-ddE-


Lila ezüst („fecskehasú”)

at-bb cchd-ddE-

Sziámi fekete-ezüst coboly

at-B-cchl-D-E-


Csoki-ezüst coboly

at-bbcchl-D-E-


Füst gyöngy coboly

at-B-cchl-ddE-


Lila-ezüst coboly

at-bbcchl-ddE-

Pirosszemû fehér

at-B-ccD-E-


Pirosszemû fehér

at-bbccD-E-


Pirosszemû fehér

at-B-ccddE-


Pirosszemû fehér

at-bbccddE-

fekete

aaB-C-D-E-


(csokoládé) barna

aabbC-D-E-


kék

aaB-C-ddE-


lila

aabbC-ddE-

Fóka („fekete”)

aaB-cchlcchlD-E-


Csoki fóka („csoki”)

aabbcchlcchlD-E-


Kék fóka („kék”)

aaB-cchlcchlddE-


Lila fóka („lila”)

aabbcchlcchlddE-

Sziámi coboly

aaB-cchl-D-E-


Csoki coboly

aabbcchl-D-E-


Kék füst coboly

aaB-cchl-ddE-


Lila coboly

aabbcchl-ddE-

Fekete himalája (orosz)

aaB-ch-D-E-


Barna himi

aabbch-D-E-


Kék himi

aaB-ch-ddE-


Lila himi

aabbch-ddE-

Pirosszemû fehér

aaB-ccD-E-


Pirosszemû fehér

aabbccD-E-


Pirosszemû fehér

aaB-ccddE-


Pirosszemû fehér

aabbccddE-

Thüringiai, teknõc árnyalt

aaB-C-D-ee


Csoki thüringiai

aabbC-D-ee


Kék thüringiai

aaB-C-ddee


Lila thüringiai

aabbC-ddee

Fóka jegyû, (sziámi sárga)

aaB-cchl-D-ee


Csoki jegyû (gyöngy)

aabbcchl-D-ee


Füst gyöngy jegyû

aaB-cchl-ddee


Lila jegyû

aabbcchl-ddee

Pirosszemû fehér

aaB-ccD-ee


Pirosszemû fehér

aabbccD-ee


Pirosszemû fehér

aaB-ccddee


Pirosszemû fehér

aabbccddee

























































További, nem besorolható, a szabályoktól eltérõ színek:

Steel, acélszürke (fekete, kék):

A-B-C-D-Ej-, acélszürke, sok fekete, kevés fehér csík a szõrben (nagyon sötét csincsillának, vadasnak tûnik)

aaB-C-D- Ej – (egyszínû feketének, kéknek tûnik, de nem az!)

Japántarka (harlekin, vagyis fekete-vörös csíkozott), szarkaszín (magpie vagyis fekete-fehér csíkozott):

A-B-C-D-ej-, A-B-cchd-D- ej-

Thüringiai-vidra (csoki, kék, lila színben is): at-B-C-D-ee Általában egyik standard sem fogadja el, de nagyon szép rajzolat. Tulajdonképp thüringiai, vidra jegyekkel a hason, lábakon.

Fagyott gyöngy, "frosted pearl", "frostie": az alapszín fehér-gyöngyházszín, a szõrvégek színesek.

Barna szemû:

A-B-cchl-D-ee

A-bbcchl-D-ee

A-B-cchd-D-ee

A-bbcchd-D-ee

Kékesszürke szemû.

A-B-cchl-ddee

A-bbcchl-ddee

A-B-cchd-ddee

A-bbcchd-ddee



Vasszürke, egyszínû frostie: aaB-cchdcD-ee

Sötét coboly (kékben is) /egyszínû csincsilla/: aaB-cchdcD-E- (egyszínû feketének, kéknek tûnik)

Kékszemû fehér: -- -- -- -- --vv (Vienna-gén: VV normál, vv-kékszemû fehér)

Fekete cser (barna, kék, lila is): at-B-C-D-E- RuRu tulajdonképp vidra, csak a "rufus", vagy vörösítõ poligén hat. (A belga vitás színét szintén ez adja: A-B-C-D-E- RuRu)

Fehér foltos, holland tarka, lepke tarka, angol tarka: poligén, különbözõ mértékû fehér foltosságot okoz. Az elnevezés "En", az angol (English) tarkaság után. (Ha akárcsak egy kis fehér folt van az állaton, már hordozó).

EnEn, Enen: tarka (a homozigóta forma nagyon kevés rajzolatot, sokszor fehér színt okoz (pigmentált szemmel), nem kiállításképes, állítólag csökkent egészségi állapotú is, de a tenyésztésben használják, mivel nem hordozó állattal 100% kívánatos, heterozigóta tarkát eredményez).

enen: nincs benne fehér tarkaság

Hotot: fehér alapszín, barna szem, a szem körül folt (fekete, barna, kék, lila). A szín kialakulásáról nincs egyértelmû vélemény, de mindenképp a tarkasághoz kötõdik. Egyik magyarázat szerint a duplagénes (EnEn) nagyon kevés rajzolatú (angolul "Charlie"-nak nevezett) tarka nyúlnál alakul ki, más magyarázat szerint az angol és a holland tarkaságot különbözõ gének okozzák, és ha mindkettõ jelen vagy egy nyúlban, az hotot lesz.

Talán ebbõl a felsorolásból is kitûnik, miért kell tudni egy-egy állat genetikai hátterét. Sok olyan szín van, ami valami másnak látszik, mint ami valójában (genetikailag). Így fordulhat elõ, hogy jónak tûnik egy párosításban egy fekete bak, és meglepésre sorra hozza a nem megfelelõ színezetû utódokat (nõstény esetében ugyanígy természetesen). Ekkor kell arra gondolnunk, hogy az állat nem valódi fekete (ugyanígy más színnel is helyettesíthetõ), hanem csak annak látszik.

Gondos tenyésztõ ezért vezet legalább szín-származási lapot az állatairól. Így elkerülhetõek a tévedések, illetve az, hogy több év tenyésztõi munkája vesszen kárba, egy korábbi tévedés miatt.

Mit, mivel?

Gyakran elhangzó kérdés. Mivel az egyes fajták standardjai nem minden genetikailag lehetséges színt, színezetet fogadnak el, így nem árt ismerni ezeket. Az adott fajta hivatalos honlapján lehet utánanézni ennek (persze ez országonként is változhat, de szerintem a fajta „kitalálójának” elveit kell elfogadnunk minden esetben).

Szóval itt példaként a holland törpe színbesorolását, egymással való kompatibilitását írnám le, annak is amerikai változatát. Alapként elfogadhatjuk, és ebbõl kiindulva a többi fajtára nézve is jó kiindulást találhatunk. Annyit azért hozzá kell tennem, hogy a legfrissebb holland standard már sokkal rugalmasabb, és több változatot enged bemutatni, illetve ismer el. Azt is tudnunk kell, hogy egy szín elismertetése csak idõ, és állatlétszám kérdése, így nem szabad egy jól sikerült állatot csak a nem megfelelõ színe miatt tenyésztésbõl kivonni.

Az legyen vezérlõ elvünk, amit a nagy tenyésztõk vallanak: elõször tökéletes küllem, majd a színek. Ne essünk a színformalizmus hibájába, sokkal nehezebb szép küllemû, mint jó színezetû állatot tenyésztenünk.

Tehát a színcsoportok, és egymással alkotott kompatibilitásuk. Feltûnhet, hogy sok lehetséges szín nem szerepel a táblázatban. Ezek nem elfogadott színek. Viszont ahogy írtam, napról napra, országról országra változhat a standard, ez a mostani állapot.

Egyszínûek:

szín

Nagyon jó párosítás


Még elfogadható párosítás


megjegyzés



Pirosszemû fehér




Pirosszemû fehér


Sziámi coboly, füst-gyöngy coboly, sziámi sárga


Ismernünk kell az albínó genetikai hátterét. Különben elõfordulhat (ha pl. vadast hordoz), hogy hibás színezetû utódok születnek



Kékszemû fehér




Kékszemû fehér





Csak egymás közt párosíthatók. Minden egyéb keverés nem elfogadott színezetetet hoz létre. Ami még gond: nem biztos, hogy az elsõ generációban, így az ilyen kevert színû állatok késõbbi almokban is gondot okozhatnak.



Fekete


Fekete, kék, csoki, lila, vadas, kék aguti (opál), hiúz, thüringiai, vidra


Sziámi sárga, sziámi coboly, kékes füst coboly, csincsilla, mókusszürke, himalája


A fekete nagyon hasznos. Erõsíti a pigmentet, szinte minden más színhez jó. Néhány dologra kell csak ügyelni: árnyalt állat esetén feketével párosítva egyszínû (fóka) állatot kaphatunk, ami nem fekete!, csak úgy néz ki. Ezt nem árt feltüntetni a származási lapon.

Ugyanígy csincsillánál is kaphatunk egyzsínû csint, ami szintén nem „tiszta” fekete. Narancs és fakósárga esetén pedig a késõbbi generációkban feltûnhet a hibás „kormos” narancs szín.



Kék


Fekete, kék, barna, lila, vadas, kék aguti (opál), hiúz, vidra


Sziámi sárga, sziámi coboly, kékes füst coboly, csincsilla, mókusszürke, himalája


Ugyanaz érvényes ide is, mint a feketénél: árnyalt vagy csincsilla esetén egyszínû „hamis” kéket kaphatunk, amit szintén fel kell tüntentünk származási lapon.



Barna


Fekete, kék, barna, lila, kék aguti (opál), hiúz, vidra


Himalája, narancs, fakósárga


Narancs ill. fakó esetén csoki thüringiait kaphatunk, ami szintén nem elfogadott szín.

Csincsillánál egyszínû csin lehet az út vége, amire ugyanaz vonatkozik, mint a feketénél.



Lila


Fekete, kék, barna, lila, kék aguti (opál), hiúz, vidra


Himalája, narancs, fakósárga


Ugyanaz vonatkozik erre a színre, mint a barnára.

Árnyalt színek



Fóka jegyû (sziámi sárga)




Pirosszemû fehér




Thüringiai, sziámi coboly, sziámi sárga


Meg kell bizonyosodni arról, hogy a pirosszemû fehér nem rendelkezik vadas génnel, különben vadas-sziámit kapunk.

Árnyaltat árnyalttal párosítva végül fóka (hamis fekete), vagy a „végeken” (láb, orr, fül, farok) fóka jegyû állatokat kaphatunk.

A legjobb, ha pirosszemû fehér párosításnál maradunk.



Sziámi coboly


Pirosszemû fehér, fekete himalája, kék himalája


sziámi coboly, sziámi sárga, füst gyöngy coboly, sziámi fekete-ezüst coboly, kékes füst coboly


Ugyanaz vonatkozik ide is, mint a sziámi sárgára



Füst gyöngy coboly


Pirosszemû fehér, fekete himalája, kék himalája


sziámi coboly, füst gyöngy coboly, sziámi fekete-ezüst coboly, kékes füst coboly


Ugyanaz vonatkozik ide is, mint a sziámi sárgára



Thüringiai (teknõc árnyalt)




thüringiai




Fekete, sziámi sárga


Feketével tudunk erõsíteni a jegyeken, ha fakulnak.


Aguti csoport



Vadas


Vadas, kék vadas (opál), hiúz, fekete, kék, lila


Csincsilla, mókusszürke (kék csin)


A hiúz párosításal óvatosan kell eljárni, a késõbbi generációban a nem elfogadott csoki vadas színt kaphatjuk.



Opál


Vadas, kék vadas (opál), hiúz, fekete, kék, lila


Csincsilla, mókusszürke (kék csin)






Hiúz


Vadas, kék vadas (opál), hiúz, fekete, kék, lila


Csincsilla, mókusszürke (kék csin)






Csincsilla


Csincsilla, mókusszürke (kék csin)


Vadas, kék vadas (opál), hiúz, fekete, kék


Próbáljuk kiszûrni a csoki vagy aguti gént hordozó állatokat, mert végül csoki vagy lila csincsillát kaphatunk



Mókusszürke (kék csin)


Csincsilla, mókusszürke (kék csin)


Vadas, kék vadas (opál), hiúz, fekete, kék


Próbáljuk kiszûrni a csoki vagy aguti gént hordozó állatokat, mert végül csoki vagy lila csincsillát kaphatunk


Cser csoport







Vidra (fekete, kék, barna, lila)


Fekete-, kék-, barna-, lila vidrák, fekete, kék, barna, lila, vadas


Csincsilla, mókusszürke (kék csincsilla), fekete-ezüst


Óvatosan szabad csak barna és lila színeket használni a csincsillával, mert végül csoki vagy lila csint barna vidra kaphatunk.

Ugyanúgy és vadas esetében végül barna vadast kaphatunk, ami szintén nem elfogadott szín.



Fekete-ezüst („fecskehasú”), barna- kék-, lila-ezüst


Csincsilla, mókusszürke (kék csin), fekete-ezüst


Fekete-, kék-, barna-, lila vidrák, fekete, kék, barna, lila, vadas


Ugyanarra figyelni, mint a vidránál.







Sziámi fekete-ezüst coboly


Pirosszemû fehér


sziámi coboly, füst gyöngy coboly, sziámi fekete-ezüst coboly, kékes füst coboly


A még elfogadható változatoknál arra figyelni kell, hogy egyszínû feketét(fekete fóka), kéket (kék fóka), fekete-cobolyt, kék-cobolyt kaphatunk. Egyik sem elismert szín. Viszont pirosszemû fehérrel párosítva újra jó színeket kapunk.







Füst gyöngy coboly


Pirosszemû fehér


sziámi coboly, füst gyöngy coboly, sziámi fekete-ezüst coboly, kékes füst coboly


A még elfogadható változatoknál arra figyelni kell, hogy egyszínû feketét (fekete fóka), kéket (kék fóka), fekete-cobolyt, kék-cobolyt kaphatunk. Egyik sem elismert szín. Viszont pirosszemû fehérrel párosítva újra jó színeket kapunk.





Cser


Cser





A holland törpénél az egyetlen variáns, ami a vörösítõ génkombinációval rendelkezik. Bármely más színnel párosítva elvész a cser jegy.




Egyéb, máshová nem besorolt csoport:



Himalája

Fekete, kék, barna, lila


Himalája, pirosszemû fehér, sziámi coboly, füst gyöngy coboly


Fekete, kék, barna, lila


A pirosszemû fehérrel végzett párosítás az utódoknál világosíthatja a jegyeket.



Narancs


Narancs, fakósárga





A feketét hordozó színeket jobb távoltartani a színtõl, mert a szín kormosodását okozhatja, bár ez nem befolyásolja a szín bemutathatóságát.



Fakósárga


Narancs, fakósárga


thüringiai


A feketét hordozó színeket jobb távoltartani a színtõl, mert a szín kormosodását okozhatja, bár ez nem befolyásolja a szín bemutathatóságát.



Acélszürke


Acélszürke, vadas





Egymásközt párosítva az acélszürkét, fekete színû utódokat is eredményezhet, amelyek természetesen nem igazi feketék. Ezeket vadassal párosítva az alom minden tagja a kívánatos acélszürke lesz.



Nos, röviden a holland színsor. Feltûnhet, hogy jó néhány szín nincs a felsorolásban, ami a másik, minden lehetséges színkombinációt felsoroló táblázatban benne van. Ennek oka, hogy nem minden lehetséges színt fogadnak el a standardok. Hogy melyik országban, melyiket, az az adott ország szíve joga.

Hozzátartozik még a dologhoz, hogy amint írtam, új színek mindig kerülhetnek be az elfogadottak közé, így pl. a fehér jegyek, a japántarka most kezd teret hódítani a hollandoknál, míg a tarkaság már jó régen elfogadott a kosorrúaknál.

És végül...

Álljon itt egy kis teszt. Aki meg tudja oldani helyesen, az érti a nyúl szín öröklõdés alapjait (azért nem mindent, mert sok olyan szín van, ami itt nem került felsorolásra, mivel a törpéknél (még) nem fordul elõ).

Ha mégsem sikerül, nem kell elkeseredni, többszöri nekifutással érthetõvé fog válni a dolog.

Néhány egyszerûbb kérdés:



1. írjuk fel egy fekete fenotípusú állat genotípusát.

2. egy vadasét

3. egy pirosszemû fehérét

4. egy lila thüringiaiét



Nehezítsünk:

1. hozzuk össze a feketét a vadassal

2. a születendõ kölykök között ilyen színmegoszlást kapunk: opál, fekete-vidra, narancs, és nem elfogadott színû thüringiai vidrát.

3. ezek ismeretében szûkítsük a szülõk geotípusát.



A pirosszemû fehér érdekes tesztkeresztezéseket eredményezhet:

1. fekete, ismert genotípusú állatot (aaBbC-DdEe) keresztezünk albínó állattal.

2. amit kapunk: vadas, kék vadas (opál), kék himalája utódok. Írjuk fel!

3. próbáljuk meghatározni, milyen gének lehetnek az albínó állat génhelyein.

Megoldások:

Egyszerû kérdésekre:

1. aaB-C-D-E-

2. A-B-C-D-E-

3. ----cc----

4. aabbC-ddee

Az elsõ kettõ a legkevésbé meghatározható genotípus, a legtöbb varianciára ad lehetõséget. Az albínónál nem ismerjük csak a "C" génhelyen lévõ géneket. A többi tesztkeresztezéssel tárható fel.

A lila thüringiai a legmeghatározottabb, ott csak a "C" génhely egyik génje kérdéses, a többi adott.



A nehezítettek:

1. kiindulásként egyszerûen fel kell írni a fenti két genotípus keresztezését: aaB-C-D-E- x A-B-C-D-E-

Nemsok újat tudtunk meg. Meg kell várni a kölykök születését.

2. ha megvannak a kölykök, lehet szûkíteni: opál: AaB-C-ddE-. Ebbõl következik, hogy mindkét szülõ kell, hogy rendelkezzen "d" génnel. Valamint a keresztezésbõl az is biztos, hogy az "A" génhelyen Aa páros lesz. Fekete-vidra: ataB-C-D-E- ebbõl az derül ki, a vadas at génhordozó. Ezzel az „A” génhely tisztázott.

Narancs: AaB-C-D-ee ebbõl az "E" génhelyrõl derül ki, hogy mindkét szülõ "e" hordozó, tehát erre a génhelyre heterozigóta.

A thüringiai vidra: at a B-C-D-ee sok újat ebbõl nem tudhatunk meg a szülõk genotípusára vonatkozóan, csak azt, fel, lehetünk készülve arra, hogy ez a párosítás nem elfogadott színt is hozhat.

3. tehát a szülõkrõl végül ez derül ki: a fekete: aaB-C-DdEe, a vadas: A at B-C-DdEe. Nem derül ki, hogy a "B", "C" helyen mi van az állatokban, heterozigóták-e, vagy sem. Ezt csak másik párosításból, vagy mással történõ párosításból tudhatjuk meg. A legjobb ilyenkor ha ezekre a géhelyekre ismert állatokkal párosítunk (tehát bb, ill. cc, CC lehetõleg.)



Az utóbbi keresztezést tesztkeresztezésnek nevezzük. Ezt ha "cc" genotípusú, vagyis albínó az állat, használhatjuk mind az albínó génhelyeinek, mind a partnernek a meghatározásához.

1. aaBbC-DdEe x ----cc----

2. vadas: A-B-CcD-E- ebbõl szinte az derül ki, hogy az albínó az "A" helyén vadas gént hordoz, és a "C" génhelyre heterozigóta lesz a kölyök. Opál: A-B-CcddE- a "D"génhelyn mindkét állat hordozza a "d" gént. Kék himalája: aaB-chcddE- ebbõl derül ki a legtöbb dolog: az albínó heterozigóta az "A" génhelyre: Aa, a "C" génhelyre a fekete állat heterozigóta, Cch variációban. A "E" génhelyrõl újat nem tudunk meg.

3. így az albínó (pirosszemû fehér) állat meghatározható genotípusa: AaB-ccDdE-. A "D" génhely nem biztos, lehet, hogy dd. De ebbõl azért már el lehet indulni, késõbbi keresztezésekhez. Amire vigyáznunk kell: kiderült, hogy az albínó aguti hordozó "A", így a himalája utódoknál a nem kívánatos aguti-himalája is elõfordulhat.



További példákat magunk is kreálhatunk, illetve jó játék a saját állomány feltérképezése (és igen hasznos is, így nem érhet meglepetés a születendõ kölyköknél).

Azt tudnunk kell, a lehetséges variációk csak LEHETSÉGESEK, nem törvényszerû, hogy minden alomban minden variáció elõforduljon. Így szép ez a játék, hiszen ha elõre tudnánk, mi lesz, vajon érdemes lenne tenyészteni? Így viszont kellemes izgalommal tekinthetünk minden alom érkezése elé.

Vétek Tímea


(Gyakran Ismételt Kérdések!)


1. Mennyi ideig él egy nyúl?
- Átlagéletkor 6-7 év, a maximális 12 körül. Természetesen ez helyes tartás és etetés mellett valósul csak meg.


2. Télen is tarthatók szabadban?
- amelyik állat megszokta a kinti tartást, teljes nyugalommal kint maradhat télen is. Persze megfeleloen szigetelt, almozott ketrecben (a szoba ketrec nem alkalmas erre).

3. Kaphat-e valamilyen betegséget tõlünk?
- igen, elméletileg. De ez nem jellemzo. Mindenesetre, ha betegek vagyunk, lehetõleg ne köhögjünk, tüsszögjünk rá (ez amúgy sem túl illedelmes viselkedés). :o))

4. Kaphat chipset, egyéb nyalánkságot, csokit?
- határozottan NEM! Minden ilyesmi káros a számára. Lehet, hogy nem azonnal pusztul el ezektol, de az élettartamát igencsak megrövidíti a nyúlnak. Ugyanígy káros, ha kutya, ill. macskatápot eszik (hiszen ezek hústartalmúak, a nyúl pedig növényevo!). A krokett állaga miatt elropogtathatja ezeket, de teljesen más összetételuek, mint ami a nyúl igénye.

5. Veszélyesek a nyúlra nézve a szobanövények?
- szobanövénye válogatja. A legtöbb sajnos mérgezo, így veszélyes, mások, (pl.kaktusz), szúrósak, vágnak, ezért veszélyesek. Legjobb, ha a nyúl nem fér hozzájuk, és ha ellenorizzük, mérgezo növényeket tartunk-e.

6. Mennyi ideig vedlik a nyúl?
- ez sok mindentol függ. Általában pár hét alatt bundát vált, de el is húzódhat a dolog, sot akár kisebb mértékben állandóan hullhat a szore. Ami viszont biztosan nem normális: nagymértéku, hosszan elnyúló vedlés, netán olyan mértéku szorhullás, hogy kopasz foltok legyenek a nyúlon. Ennek hátterében rendszerint valamilyen betegség vagy hiánybetegség van, így mindenképp érdemes állatorvoshoz vinni a problémával. Ha csak egy kis testfelületen hullik a szor, ez esetben szintén.

7. Veszélyes-e terhességre, a terhes nõre a nyúl?
Az alapvetõ higiénia betartása mellett semmi károsat nem okoz sem a terhesnek, sem a babának.

8. Szükséges-e legalább egyszer fedezni/elleni a nyúlnak?
Ez tévhit. A nyúl pároztatására SEMMI szüksége az állatnak.

9. Miért szaladgál a nõstény nyulam szénával a szájában?
Fészket készít. Ha fedeztetve volt, akkor elleni fog hamarosan. Ha nem volt fedeztetve, akkor álvemhességi tüneteket produkál.

10. Szabad-e tejes, joghurtos, stb.... kaját adni a nyúlnak?
Állati eredetû kaják: szigorúan tilos! A nyúl növényevõ, semmi szüksége tejre, húsra, egyéb "finomságokra"! Arról nem is szólva, hogy emésztõrendszerük nem alkalmas ezek emésztésére! Így elõbb-utóbb komoly baj származhat ezek etetésébõl!

11. Mennyi ideig hagyhatom egyedül a nyuszit?
- Lehetõleg hosszabb idõre ne hagyjuk egyedül. Nem azért, mert éhen hal (bekészített szénán, több napra elég vízen elvan), sokkal inkább azért, mert ha valami váratlan dolog (baleset, betegség) lép föl, nem tudunk idõben segíteni!
Ha mindenképp szükséges, vagy kérjünk meg valakit, hogy távollétünkben gondozza, naponta nézzen rá, vagy keressünk panziót, ahol el tudjuk helyezni.
Nem utolsósorban a nyúl is utálni fogja, hogy "elhagytuk", és a rendszeres napi séta is elmarad.

Ha van meg kerdesed akkor kerdezd meg a szolj hozza oldalon.Valaszolok.

A húsvéti nyúl története

Újabban a kicsik már az óvodában megtanulják a híres nyuszi történetét. Jó, legyen! Karácsonykor jön az angyal, aki a fa alá helyezi az ajándékokat, de Húsvétkor mit tegyünk? Hova helyezzük a nyuszi ajándékait?

Az angolszász "Húsvét" (Easter) szó eredete a kereszténység előtti Eostre Holdistennő nevére vezethető vissza, legalábbis Bede Venerabilis angol középkori történetíró szerint. A magyar húsvét szavunk a hús ekkori elfogyasztását jelöli.

Mivel számos kultúrában a nyuszik szoros kapcsolatban állnak a Holddal, Eostre istennőt nyuszik képében ábrázolták.
husveti_nyuszi
A húsvéti tojásokat hozó nyuszi története eredetileg Németországból származik. A hagyomány szerint, a jó gyerekeket a Mágikus Nyuszi, az Oschter Haws egy csokoládétojásokkal teli kosárral ajándékozza meg.

Egy régebbi történet szerint pedig, egy asszony, aki nagyon szerette a gyerekeket, színes tojásokkal teli kosarakat rejtett el oly módon, hogy azt a gyerekek hamar megtalálják.

A Húsvét szimbólumai, ahogyan mindannyian tudjuk a nyuszi és a piros tojás, amelyeket még a kereszténység előtti korszakból vettük át. Valójában ezek a szimbólumok nem állnak szoros összefüggésben Jézus halálával és feltámadásával;ők csak a tavasz jövetelét, valamint a növényzet és a termékenység megjelenését hirdetik.

Egy régi legenda szerint Eostre istennő a téli időszakban egy sebzett madarat talált egy mezőn. Hogy megmentse a haláltól, átváltoztatta nyuszivá, ám ez megőrizte tojásrakó képességét. Köszönetképpen a nyuszi kidíszítette a tojásokat, és az istennőnek ajándékozta.

Más hagyományok

Habár nem egy különleges állat, a nyuszi számos kultúrában az istenség szent üzenetközvetítője. A kínai kultúrában, a nyuszi egy olyan teremtmény, amely a Holdon él, és az élet lényegével, a rizs őrlésével foglalkozik.

A buddhisták számára a nyuszi ugyancsak egy különleges állat. A legenda szerint mivel nem volt mit felajánljanak Indra istennőnek, a nyúl saját magát készítette el a szent tűzben, és jutalomképpen a Holdra helyezték.

Az amerikaiak számára is a nagyfülű állat egy legendás szereplő. Egyes törzsekben mai napig él az a legenda, miszerint a nyuszi hozta az emberiségnek a tüzet.

Az ókori Egyiptomban a nyuszi egy különleges helyet foglalt el, mint a termékenység szimbóluma, miközben a német hagyományok szerint ő az, aki minden tavasszal új életet teremt a Földön.

Sz. A.

Forrás: szatmar.ro

A nyúl és a húsvéti tojás hiteles története



Nagyon régi szokás, hogy Húsvét hétfőn korán reggel a legények felveszik a legszebb ünneplő ruhájukat, szépen megfésülik a hajukat, és elindulnak meglocsolni a lányokat. Akik természetesen szintén korán kelnek, ők is felveszik a legszebb ruhájukat, rendbe teszik a hajukat, és izgatottan lesik az ablakon át, melyik legény érkezik elsőnek őket meglocsolni…

A szépen elmondott versikéért, no meg persze a locsolásért a legények egy szép hímes tojást kapnak a lányoktól, amelyet maguk választhatnak ki a húsvéti tojásos kosárkából. De senki sem tudta, hogy a hímes tojások hogyan kerülnek a kosárkákba!

Az úgy történt, hogy a lányok előtte való nap, vasárnap kimentek a mezőre, fel a dombok közé, és tojásokat kerestek. Mindegyik próbálta megtalálni a legszebbet, hogy róla beszéljenek majd a legtöbbet a locsoló legények. De hogyan kerül a mezőre a sok-sok festett, hímes tojás? Ezt senki nem tudta.

Egyszer azonban, amikor Húsvét vasárnapján korán reggel a falu népe elindult a templomba a húsvéti misére, látták, hogy egy tapsifüles ugrott ki az út menti bokorból. Amikor odaértek, és benéztek a bokor ágai közé, látták, hogy egy festett, húsvéti tojás lapul a bokor tövében! Rögtön híre is ment, hogy bizony a nyuszi az, aki telerakja a rétet, mezőt gyönyörűen megfestett hímes tojásokkal!

Pedig nem így történt ám! Mert a nyuszinak nincs is mivel festenie! A farka kicsi és gömbölyű, kedvenc csemegéje, a répa pedig szintén nem alkalmas ecsetnek. Az történt, hogy a tyúkanyó, miután megtojta a tojást - húsvét lévén -, a szárnytollával rögtön nekiállt megfesteni. Ráfestette a gondolatait, vágyait, a kendermagot, a finom kerti csipegetnivaló zöldeket és sok más egyebet. De amikor egy pillanatra nem figyelt oda, a tojás megbillent, és… legurult a domboldalon. Gurult, gurult, egészen a domb aljáig, ahol egy bokorban a nyuszi aludta reggeli álmát. A többit már tudjátok. A nyuszi felébredt, kiugrott a bokorból és ijedtében világgá szaladt.

Az emberek pedig azóta is azt hiszik: a nyuszi festi a tojást Húsvétkor.

A húsvét története.



A Húsvét a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe. Jézus feltámadását ünneplik mindenhol a templomokban. A történet szerint két nappal előtte, pénteken, feszítették keresztre őt a római katonák, azzal gyanusították, hogy forradalmat indíthatott volna a tanitásaival és hogy ő akart lenni a király. Ezért csúfságból tövis koronát tettek a fejére, kezét, lábát odaszegezték a kereszthez és a feje fölé odatűztek egy papirt, amin ez állt: I.N.R.I. - Iesus Nazarensis, Rex Iudeae. Magyarul: Názáreti Jézus, Judea királya. Szegény, meg is halt néhány órán belül, a családja eltemette, zsidó szokás szerint egy barlangot ásva a domboldalba az Olajfák Hegyén és egy nagy, nehéz kővel takarták be a sírt. Lévén, hogy másnap szombat volt és olyankor a tizparancsolat szerint pihenni kell, a családja és a tanitványai csak vasárnap mentek ki megint a sírhoz. De mit találtak ott...!? Üres volt a gödör! Egy angyal állt mellette és azt mondta a gyászolóknak: "Nincs már itt, mert feltámadt!"

Gondolom észrevetted már, hogy a dátum évről évre változik. Akkor valyon hogyan tudják, mikor kell ünnepelni? Pedig ezt te magad is kiszámolhatod úgy, hogy megfigyeled mikor van az első telihold március 21 után és akkor az utánna következő első vasárnap lesz a Húsvét. Azért tudják, hogy akkor volt, mert a biblia szerint az ekkor ünnepelt zsidó Peszach első napján tartóztatták le Jézust. Az úgynevezett Utolsó Vacsora alkalmával (ismered-e a híres festményt?) Jézus és a tanitványai a Peszach előestéjén szokásos Széder estet ünnepelték meg, megtörve az élesztő nélkül sütött kenyeret (maceszt) és megitták az előírt több pohár bort. Nagyon sok nyelven ma is úgy hívják a húsvétot, hogy Paszcha(görög, orosz), Pascua(spanyol), Páscoa(portugál), Pasqua(olasz), Paque(francia), Pĺsk(svéd), Pĺske(norvég), Paste(román).

Több európai nyelven a teuton (norsze) Őstra istennő ünnepének a neve ragadt a húsvétra: Oster(német), Easter(angol). Az istennőt szimbolizálta a tojás és a nyuszi, ez utóbbit Németországban kezdték el újra húsvéti szimbólumként használni az 1800-as években és onnan terjedt el ma már a világon mindenhol.

De a világ minden táján ünnepelnek valamilyen tavaszi ünnepet a nem keresztények is. Mióta a világ világ, az emberek örvendeztek és megünnepelték a tavaszt, a természet felújulását. A leguniverzálisabb szimbólum a tojás, mivel az a termékenységet, új életet juttatja eszünkbe. Gyakori ötlet a tojások színezése, a "piros", vagy "hímes" tojás, már az ősi Babilonban is csinálták. Később az egyiptomi templomokat is kidíszitették velük tavasszal. Ma a legmesteribben díszitett tojásokat az ukránok készítik. Itt van erre egy szép példa:

A liliom is ősi pogány szimbólum, a termékenység jele, szintúgy a gyertyák, amik az ilyenkor rakott nagy tüzekre emlékeztetnek.

A húsvéti nyúl szimbolikája nehezen megmagyarázható. Ugyan a bizánci állatszimbolikában Krisztus jele volt, de valószínűbb, hogy Ostarával, a germán istennővel áll kapcsolatban. A monda szerint ugyanis a nyúl eredetileg madár volt, akire az istennő megharagudott, és ezért négylábú állattá változtatta. Az is előfordulhat, hogy egy félreértés kapcsán került a húsvéti ünnepkor jelképei közé. Egyes német területeken ugyanis gyöngytyúkot ajándékoztak egymásnak az emberek, annak tojásaival együtt. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, rövidebben Hasel. A nyúl németül pedig Hase. A húsvéti nyúl ma már mindenképpen népszerűvé vált, valószínűleg szaporasága és éjszakai állat mivolta miatt, a termékenységet szimbolizálja.

Húsvéti tojás Miért a nyuszi hozza a húsvéti tojást?
A tojást az ősi hiedelem, a mágikus világkép az élet, a lélek székhelyének tartotta, az örök megújulás, az elpusztíthatatlan élet szimbólumának. A görög-római mitológia szerint a tojásból istenek születnek. A finnek nemzeti eposza, a Kalevala szerint pedig tojásból lett az egész világ. Az Éj leányának térdére rakta le tojásait egy kacsa. A régi hiedelmek szerint tehát a tojás az élet jelképe. Innen ered, hogy tavasszal, a természet újjászületésekor különös jelentőséget kap a húsvéti tojás. Hogy miért éppen a nyuszi hozza? A néprajztudósok szerint a húsvéti nyuszi egy véletlen félreértés következtében

Képgaléria




Keresés a honlapon



Üzenőfal


Név:

Üzenet:



Szavazás







Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!